2014. október 24., péntek

Angyalok

Tényleg köztünk járnak, akár látjuk a szárnyaikat, akár nem. Segítenek másokon, gondoskodnak azokról, akiket a társadalom még nem képes egyenlőként, egyenrangú félként kezelni. Ilyen az a lány is, akivel beszélgettem ma és kiderült, hogy olyan dolgot szeretne létrehozni, mely közelebb hozhatja egymáshoz a sérült és ép gyerekeket játék közben.
Mindig inspirálnak az ilyen emberek, akik másokért tesznek. Legyen az a tett apró, vagy óriási, fizikai, érzelmi, vagy anyagi. Legyen az mosoly csalása - akárcsak egy pillanatra is - egy szomorú ember arcára, vagy egy menhelyi kutyus sétáltatása és etetése.
És miért írtam ezt most le? Mert épp ma került elő a winchesterem mélyéről néhány rég elveszettnek hitt fotó, pontosan egy évvel ezelőttről. Véletlen lenne? :)



Nincsenek megjegyzések: