Mindig inspirálnak az ilyen emberek, akik másokért tesznek. Legyen az a tett apró, vagy óriási, fizikai, érzelmi, vagy anyagi. Legyen az mosoly csalása - akárcsak egy pillanatra is - egy szomorú ember arcára, vagy egy menhelyi kutyus sétáltatása és etetése.
És miért írtam ezt most le? Mert épp ma került elő a winchesterem mélyéről néhány rég elveszettnek hitt fotó, pontosan egy évvel ezelőttről. Véletlen lenne? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése